„A művészetből nem lehet megélni” – hallotta gyakran gyermekkorában, mégis ez lett az álma. És ma már ebből él.
Kocsis Ágnes története igazi inspiráció azoknak, akik valaha kételkedtek önmagukban vagy abban, hogy a szenvedélyükből karriert lehet építeni. Egészen fiatalon találkozott először a tetoválás világával, amikor meglátta a Miami Ink című műsort. Egy világ nyílt ki előtte – nemcsak a művészet, hanem az emberi történetek világa, ahol minden vonalnak jelentése van.

Hogyan kezdődött a tetoválás iránti szenvedélyed? Volt egy meghatározó pillanat, ami elindított ezen az úton?
Egészen kiskorom óta a rajzolás volt az, amiben igazán jó voltam, de sosem gondoltam arra, hogy ebből meg is lehetne élni – főleg, mert édesanyám is gyakran mondogatta: „a művészetből nem lehet megélni.” Ez addig így is maradt, amíg meg nem láttam a Miami Ink című műsort. Azonnal magával ragadott, lenyűgözött, ahogy a művészek megvalósítják a vendégek elképzeléseit. Onnantól kezdve ez lett az álmom: tetováló akartam lenni.

Melyik volt az első tetoválás, amit készítettél, és hogyan emlékszel vissza rá?
Az első egy színes katica volt – még disznóbőrre készült. Akkoriban nem igazán lehetett jó minőségű gyakorlóbőrt kapni, és anyagilag sem álltam a topon. Feltöltöttem a kész munkát egy tetoválós Facebook csoportba, ahol olyan pozitív visszajelzéseket kaptam, hogy alig hittem el. Sokan azt hitték, ez már a sokadik munkám volt. Az első emberre készített tetoválásra szerintem kevés művész emlékszik vissza jó szívvel.

Milyen érzés volt először tűvel a kezedben dolgozni? Hogyan győzted le az esetleges félelmeidet?
Természetesen féltem, de próbáltam úgy gondolni rá, hogy ez a nagy lehetőségem. A legrosszabb, ami történhet, hogy később kijavítom vagy eltakarom. A vendégem jobban bízott bennem, mint én magamban – ő győzködött, hogy vágjunk bele. Mindennél jobban akartam, hogy az álmom valóra váljon, szerintem ezért sikerült legyőzni a félelmet.

Mi inspirál leginkább a tetoválás tervezés során? Vannak művészek, stílusok vagy témák, amelyek különösen közel állnak hozzád?
John Monteiro stílusa nagy hatással volt rám – évek óta követem a munkásságát. Nem tudatosan próbáltam hasonlót alkotni, egyszerűen ilyen irányba fejlődtek a tervezéseim az évek alatt.

Leginkább úgy szoktam inspirálódni, hogy megnèzem az adott témában milyen tetoválásokat készítenek gyakran (pl Pinteresten), melyek a leggyakrabban használt ábrázolások, motívumok, amiket használnak. Na és ezek lesznek azok amiket én NEM használok fel a mintában (kivéve ha a vendég külön kéri).

Hogyan határoznád meg a saját tetováló stílusodat? Mi teszi egyedivé a munkáidat?
Még nem érzem, hogy teljesen kiforrott stílusom lenne, de a geometrikus formák és a mikrorealizmus keverése áll hozzám a legközelebb.

Mi volt eddig a legkülönlegesebb vagy legszokatlanabb megkeresésed?
Két embertestű, de kutyafejű alak, valamelyest szexuális pózban – a vendég párja rajzolta, és pontosan, vonalról vonalra kellett lemásolni.

Szeretsz inkább szabad kezet kapni a tervezésben, vagy jobban szereted, ha a vendéged konkrét ötletekkel érkezik?
A kettő közti arany középutat szeretem. Amikor a vendégnek van elképzelése, de nyitott az én ötleteimre is és hagy némi mozgásteret a tervezésben.

Milyen technikákat és eszközöket használsz?
Leginkább iPaden tervezek, Procreate-ben.

Van olyan téma vagy minta, amit sosem vállalnál el?
Igen. Nem készítek intim tetoválásokat, illetve nem dolgozom maori, polinéz és hasonló kultúrákhoz tartozó mintákkal. Már csak azért sem, mert nem szeretem amikor az eredetileg jelentéssel rendelkező tetoválásokat teljesen random módon “divatolásból” magukra varratják emberek.  Rasszizmussal, bármilyen gyűlölettel kapcsolatos vagy önkényuralmi szimbólumokat természetesen sosem vállalnék.

Hogyan készülsz fel egy hosszabb munkanapra?
Sok koffeinnel. Imádom a kávét – egy bonyolultabb minta tökéletes indok arra, hogy eggyel többet igyak.

Mit gondolsz, milyen irányba fejlődik a tetoválás művészete?
Egy ideig még biztosan a kisebb, mikrorealista, minimalista tetoválások lesznek a „divatban”. A nonfiguratív minták modern újragondolásai is egyre keresettebbek – főleg a fiatalabb generáció körében.

Hogyan kezeled a kreatív blokkokat?
Ilyenkor félreteszem a mintát, és csinálok valami teljesen mást – edzek, főzök, sütök. Így is gondolkodom közben, csak kevésbé görcsösen – és általában meg is születik a megoldás.

Mennyire fontos számodra a tetoválás mögötti történet?
Nagyon. Főleg emléktetoválások esetén – ha valóban személyes élményhez kötődik, sokkal mélyebb lesz az eredmény. Igyekszem mindenkit elmozdítani az általános motívumok (angyalszárny, dátum stb.) világából a valódi történetek felé.

Ha nem tetováló lennél, mit csinálnál?
Nem hiszem, hogy művészeti, vagy kreatív irányban dolgoznék. Mindenképp állatokkal foglalkoznék – beteg állatokon szeretnék segíteni. Jelenleg is gondolkodom kutya-fizioterapeuta képzésen. Ha valaha kevesebb vendégem lenne, biztosan belevágok.

+1 Olvastad a “Bevezetés a tetoválások világába” című szakmai könyvet. Mi volt a véleményed róla?
Igen, és nagyon jónak tartom. Tényleg mindent összefoglal, amire egy kezdőnek szüksége lehet – összeszedett, érthető és lényegre törő. Nagyon sajnálom, hogy amikor én kezdtem, még nem létezett. Tovább is fogom adni a példányomat a keresztlányomnak, aki most vágott bele a szakma tanulásába – biztos vagyok benne, hogy neki is nagy segítség lesz.